A párát hétköznapi nyelvben gyakran nedvességként vagy vízgőzként is emlegetjük, mértékét relatív páratartalomként határozzuk meg.

Mint általában mindenhol az életben, a páratartalom esetében is érvényes a szabály, mely szerint az arany középút a jó; vagyis az se jó ha magas, és az se jó, ha túl alacsony a páratartalom.

Ajánlott páratartalom: az emberi szervezet számára az ideális páratartalom 30% és 60% között van, az 50%-os mérték a preferált. Túl magas páratartalom esetén az izzadás kevésbé hatékony, ezért úgy érezzük, melegebb van. Ha a levegő relatív páratartalma 30% alá csökken, bőrünket száraznak érezzük és szomjasak leszünk.

Az építkezések, felújítások során hatalmas mennyiségű vizet használnak fel, s az épület kellő mértékű kiszáradására nincs elég idő. Az idő mint tudjuk pénz, s a szoros ütemezések miatt gyorsan követik egymást a különböző munkafolyamatok. A sietség azonban könnyen megbosszulhatja magát: a befejezettnek hitt részeken, például a szobák sarkaiban, a parkettázott területeken, a bepített szekrényeknél vagy a bútorok mögött a nedvesség kicsapódik, károkat okoz, s akár penészedés is felléphet.

Párátlanító gépek (másik nevükön páramentesítők) segítségével azonban az építkezés vagy felújítás közben, és azután is lehetséges a nem kívánt nedvességtartalom eltávolítása. Ezen készülékek ugyancsak használhatók beázások és árvíz okozta károk enyhítésére is.

Relatív páratartalom: A levegő relatív páratartalma azt az értéket mutatja meg, hogy a levegőben levő vízgőztartalom hány százaléka annak a maximális vízgőztartalomnak, amelyet a levegő az adott hőmérsékleten befogadhat, vagyis hány százaléka az abszolút páratartalomnak. A relatív nedvesség maximális értéke 100% lehet, ez esetben a levegő telített. A hőmérséklet változása komoly hatással van a páratartalom változására: adott relatív nedvességű levegő lehűlése a nedvesség növekedését, melegedése viszont a nedvesség csökkenését idézi elő (ha közben több pára nem jut a levegőbe vagy abból pára nem távozik el).

Abszolút (tényleges) páratartalom: kifejezi, hogy egy m3 levegőben hány gramm vízgőz található. Mértékegysége: g/m3. Az abszolút vízgőztartalom (tényleges páratartalom) függ a levegő hőmérsékletétől, és adott hőmérsékletű levegő csak meghatározott mennyiségű vízgőzt tud befogadni. Például a 10°C-os levegő maximálisan 9 g/m3 vízgőzt fogadhat be.